Körhinta.

Tisza Kata:

REVANS

"Most kell eljönnie a világ végének."

"Érdekes dolog tőled elbúcsúzni.Érzem,hogy íve van a dolognak."

"Most tudok menni,ha igénybe akarsz venni."

"Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba,hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyébiséged...újrakezdeném az életet érted."

"néha kitör belőlem az évek óta felhalmozódott magány"

"Ha nem engedsz most el mégis megerőszakollak.Vagy megöllek.Mindig untam az egyszerű embereket,bérleted van nálam..."

"nélküle közepesebbek a napok"

"Olyan fuldokló vagyok,aki néha első az úszásban."

"Nem tudom,hova menekülhetnék előle a világban,a kése hegye még mindig bennem van."

"Ellopta a gondolataim.Magával vitte,biciklin."

"Téged egy pirítóssal le lehet venni a lábadról."

"Nem hiányzik egy örökös hiányzás."

"Milyen halmazállapotban vagy?Az utcád tele van pici,sárga virággal."

"Egy természeti csoda ebben a magánkatasztrófában."

"Csak néhány gombnyomás, és kitörlöm a számát a telefonomból.Csak néhány másik,és kitörlöm a címjegyzékemből.Csak néhány pohár kisfröccs,és kitörlöm az emlékezetemből."

"Idegenné válsz,leválsz,kiválsz.A gyász az, mikor valakié leszel semmiért egészen,és a kontúrjai napról napra kihalványodnak belőled.Ez a gyász."

Körbenéztek rajtuk a falak.

A sarkakban pókokat fontak pókhálók.

Selejtes érzéseket zabáltak emberek.Ilyen amikor nem tudnak mit kezdeni velük.

Szorította a borospohár tökéletes vonala az ujjait.

Körbenézett.

Rengeteg ember ült a narancslila homályban kellemes kábulatba.Kéz a kézben,láb a lábban,szív a pohárban...

Ó,igen.Te meg én,azt holnap,ott a falu végén.

Mutogat.

Belép egy nő.Cifra ruha hozta a testét,bozontos haj,fekete szemek.Semmi kihívó.

Csak kirívó.

Nem emeli a fejét.Észrevétlenül pillant a szemben függő kopott karimájú képre.

Fürtös kislány egy öreg emberrel.

Tűsarkak vitték a pulthoz.Átfutnak rajta a lapok betűkkel,számokkal.Nem figyel.

Máshol él.

Szomorú kék szemei beszélnek a múltjáról.

Becsukja a nagy fecnis könyvet.

Sarkon fordul,köszön.

Semmi nem történt.

Semmilyen éjszaka ez...

"...nem törődöm semmivel,mivel semmiről sem tudok..."

"elszáradnak és lehullanak a csillagok"

"visszajönnek éjjel,amikor az egész cirkusz üzemel,megnézni,az milyen lehet fényekkel,sötéttel,stroboszkóppal,lézerrel,köddel,mert ekkor még nem tudják,hogy nem lesz holnap..."

"A fal melletti asztalnál arról beszélnek,hogy ebben a városban voltak zugok,kis helyek,ahol férfiemberek pálinkát ittak,aztán sírtak,a nők pedig lassú,kegyetlen zenékre táncoltak reggelig,a pult mögött jéghideg szőkék álltak és nem nevettek a vicceken."

"Ilyenkor Skóciáról álmodik,ahova nem megyünk,meg trappoló vízilovakról,akik nem jönnek már."

"Elvonás,szia,bogárka,voltál már másnapos?,szorozd meg ezerrel,vedd bele,hogy az indifferens nemű házmester megerőszakolt,miközben Pap Ritát énekelt,közben hagymát lehelt,és messze volt a reggel-na olyan."

"Nincs több figyelmeztetés.Egészen nyugodt,hétköznapi családot akarok,és ha valaki belepiszkál,kitépem a méhét.Az óvodában Rambo volt a jelem,negatív vezéregyéniség vagyok,rátok küldöm a sújtóléget,ideges,kapkodó mozdulatokkal fogok babrálni a testeteken,arcotokon és a gyermekeitek arcán.Nincs több figyelmeztetés.

Tényleg."

"...paranoid halálba ivás megy a falak közt,vagy félelmek dédelgetése,és az elkerülhetetlen józan pillanatokban (...) alig bírom visszarántani az ajtószárnyakat,mielőtt végleg ellep a realitás."

"Remélem.önöknek jól sikerült az év végi,kötelező agyzsugorítás,lehetetlenül viselkedtek a bulin,megujjazták a nővérük lányát,hagyták,hogy megujjazza önöket a nagybátyjuk,belehánytak a bóléba,a sapkájukba,a nadrágjukba vagy csak úgy a nagyvilágba,még mindig büdös a szájuk,alig mernek a szégyentől az utcára lépni,és telefonálni is csak az egészen közeli barátoknak,jaffás-fondüs alsóneműjüket pirulva dobták a szemétledobóba,és még hetek múlva is rettegve emlékeznek arra a bizonytalan állagú pasira/nőre,akivel valószínűleg óvszer nélkül,de biztos,hogy a babakocsi-tárolóban,ami azért ómennek elég határozott."

Máshol látott napvilágot.De eltűnt,mert nem volt biztos benn,hogy örülnék-e neki.

Örülök.A részletek ellenére is.

Itt van,mert ilyen szépet,és igazat még sosem kaptam...

Sok a gonosz.

A tévhitben élő.

A nem is tudom....

De nem is érdekel.

Mindig voltak ilyenek,mindig lesznek.

Nem hittem a változásban.Semmilyen formában.

De van...lehetséges...és olyan mértékben,hogy újraépít...

Kívánom ezt mindenkinek.

Mert mikor olyat kap az ember 4 hónap alatt,amit 3 év alatt nem kapott meg,hinni kezd...

Annyi feláldozást,odaadást,türelmet,szerelmet,vidámságot...és mindenféle csupacsupa jót kaptam,a fájdalmas kezdet után...hogy egy pillanatot sem bántam meg...

"Nem mondhatnám,hogy történelmi pillanat ez,

vagy afféle őszinte megnyilvánulás,hányás.

Lehet,hogy akad akit érdekel ki ez az ember,

aki itt szerencsétlenkedik,vagy szerencséshez nyúl.

önmagához...

Kitapétázza az arcképével a felszínt...

És ritkán ír magáról,vagy épp ritkán ír igazat magáról.

De most fog,nincs oka,csak épp ehhez van kedve.

20-21 éves vagyok,boldog vagyok,

van egy szerelmem,akit adélnak hívnak...

Őt imádom...

Véletlen találkoztunk,aztán elbasztam,

mármint nem őt...

Hanem sok mindent,mint ahogy az lenni szokott...

megcsaltam...

kétszer

többek közt egy kiskorúval,

nyugodtan büntethető kategória

elmondtam mind kétszer...

Karácsonykor szakítottam vele...

Úgy hiszem ez sokat elmond rólam...

De nem fed semmit sem...

szerelmes lettem belé

lassan három hónapja vagyunk együtt

a kifejezés amit beékelnék az a :

sülve-főve

tömény életszagú dolgok történnek

gallonszámra fogy a tea,hóangyaloknak vetünk hátast,egymás mellett ébredünk,betonra rajzolunk szimbólumokat,amiket csak mi értünk,vadvirágot szedünk a másiknak,ajándékokat készítünk,taxi elé futunk a pirosban

lopunk

veszekszünk

féltünk

óvunk

hanyatlunk

mászunk

fortyogunk egymásban

szeretkezünk

ő egy mankó én egy mangó

sánták lennénk egymás nélkül

szerelmesek vagyunk egymásba

jó időszak ez,ami egy még jobb kezdete

győzöm kivárni..."

                                                                           .....  <M>   .....

...és sok mindent megtudtam.szinte mindent,róla,a múltjáról,mindenről...

és még több szép dolog történt.

szépséges szépek...

"Fénytelen,rémült szemeiben gyűlölettel vegyes megvetés..."

"Később egy háztetőn fekszünk,tekintetünkkel terelgetjük a csillagokat,míg fel nem kel a Nap..."

"...egy fekete lyuk eseményhorizontján egyensúlyozunk..."

"Olyan érzésem van,mintha egy viszonylag jól berendezett váróteremben ülnénk,ahol ivással,drogokkal,és keféléssel lehet elütni a hátralevő időt,ami még hátravan az indulásig,de már semmi értelmes dologba nem érdemes belekezdeni,mert minden pillanatban szólíthatnak."

"...biztos pont csupán az,amit a mondat végén lerakok."

"...a hebegésre tenyérnyi lőtt seb a válasz,és senki sincs,aki énvelem..."

Reggelente,ébredés után,mindig tudom,hogy egy valaki biztos mindig ott lesz nekem.

Az énem rosszabbik fele...

Ott van velem,mikor sétálok,mikor a kedvenc teámat iszom,mikor kérdez -feleleket játszunk,mikor a sötét szobában ülök,mikor...mindig.

A baj nem ez,hanem hogy nem is tudok tőle szabadulni.

A dolgok megmaradnak annak,amik.

Nem teszek úgy,mintha jobb lennék.

Okok,és félelmek duruzsolnak a fülemben.

Hallgatok rájuk...

Vért hányt a hajnal.

Nem tudom,hogy lesz tovább.